2. fejezet

Este kilenc körül a gyengélkedőn feküdve, képzeletben varázsló sakkoztam nagyapámmal, a végére már egész jól elszórakoztatva magam. Hé, nem volt mivel elüssem az időt, na! Edward nagyapa tízszer megvert, mire meguntam, s épp elaludni készültem, erre apa viharzott be a helyiségbe. Höh, micsoda? Nem olyan súlyos a sérülésem, hogy értesíteni kellett volna.  - Apa te mit keresel itt? - Egyből felültem, a bordám már összeforrt, jó, még nem teljesen.
- Szia, kicsim. Megijedtem, amikor Piton igazgató elmesélte mit történt veled. Hogy érzed magad?
- Már jobban, de miért vagy itt?
- Baj van, azért jöttem, jobban mondva bajban vagy - idegesnek látszott, zavarodottnak és mérgesnek egyszerre.
- Mi történt, apu mond már! - Nem szólt csak a kezembe nyomott egy papírt. Kapkodtam oda - vissza a tekintetem közte és az iromány között.
- Olvasd el - biztatott feszengve.
A szemem végigfutott a sorokon. Először totál el képedten kaptam levegőért, majd elszörnyedve, egyben dühösen csaptam a tenyeremet a combomra.

A pergamen szerződést tartalmazott, egy házassági szerződést az én nevemmel, azt hittem menten gutaütést kapok.
- Apa… ööö ezt mikor kaptad kézhez?
- Nincs tíz perce - egyből ide jött és szólt nekem. Ugye milyen jó fej apám van? Közben megragadta valami a figyelmem.
- Ez nincs aláírva.
- Nincs, nem írok alá semmit helyetted, anyád is így látta jónak. Már csak két hónap és betöltöd a tizenhetet.
- Lenne egy kérdésem, ki a feladó? - Önkénytelenül gyűrögetni kezdtem a szerződést.
-  Draco M..
- Neeee, ezt nee! Ugye nem magának?
- Nem, még csak az kéne! A fiának szán téged - hát nem a legjobb, de egy kicsit megnyugodtam. Nem nagyon szeretném, hogy a férjem, már ha lesz egyáltalán, húsz évvel idősebb legyen nálam. Brrr.
- Fúj, mint valami ló, akit meg akarnak venni, ajándékba. Vááá, apa most mit csináljak? Várj, Scorpius tud róla?
- Ööö… igen tud, ő kérte ezt a szerződést - nah itt filmszakadás, mindjárt elájulok, ez sok nekem mára, ám van itt még valami, éreztem.
- Apu, ez minden?
- Át látsz rajtam, ahogy mindig. Nem, ez nem minden, még egy szerződés, James Sirius Potter, írta apja közreműködésével - elővett a zsebéből plusz egy pergament.
Ez már tényleg sokk, két k-val. - Elköltözöm a Déli-sarkra, szia apa - lemászván az ágyról, apu egyből utamat állta.
- Arile nem teheted ezt velem, nem hagyhatsz itt, ezek felfalnak, ha meglépsz - kiskutya szemekkel könyörgőn nézett és tudta, hogy úgysem hagyom cserben, hiszen ő sem tette soha.
- Maradok, mindazonáltal ezek mennek a szemétbe – ültem vissza a puha paplanra.
- Pont mondtam anyádnak, így fogsz reagálni. Kérlek, legalább olvasd végig.
- Nem! - Ebbe a szóba sűrítettem bele minden makacsságot. Apa megértően megsimogatta a hajam.
- Mint ha csak apámat látnám, ő volt ilyen, ha valamit a fejébe vett azt véghezvitte. Nem volt erőszakos, inkább roppant határozott, makacs, kemény, akár a kőszikla. Akkor mi lesz a szerződésekkel?

Némán gombócba gyűrve fogtam, a padlóra tettem, majd a pálcáért nyúlván, egyetlen mozdulattal felgyújtottam őket. Nem téve mást, bámultam, ahogy elhamvadnak és jobban éreztem magam.
- Huu ez szép volt, hát jól van, ez a válasz. Nos, én megyek, vigyázz magadra kicsim, jah anyád üdvözül.
- Szia apa, szeretlek, anyát is ölelem.
- Én is szeretlek édesem, szia - homlokon puszilt végül zsebre dugott kézzel kisétált a gyengélkedőről, szokásához híven nem viselt talárt. Hiába égettem el a pergameneket tudtam, még koránt sincs vége, de nem akartam apát ezzel terhelni, van elég baja. Nem értettem a dolgot, ez a fajta leánykérés kiment a divatból, könyörgöm a XXI. században élünk, merlin szerelmére! Ma már nincsenek elrendezett házasságok, legjobb tudásom szerint. Kiütöttek, nem kellett hozzá sok, csak két átkozott, pergamen. Holnap kiderítem, mi a fészkes fene folyik itt.
Nem telt el fél óra és az igazgató és Harry Potter hangjára figyeltem fel. Még nem tértem egészen magamhoz vagy képzelődőm?

- Arile, hogy érzed magad? - Jéé észrevették, hogy fent vagyok, csoda.
- Jobban professzor.

Igazgató, exmardekáros és harap, ha az ő házából támadnak meg diákot.
- Még fáj, nem csak egy bordám tört, de megtudhatnám, Mr Potter mit keres itt? Tudtommal ő az auror parancsnok, mit akarna egy diáktól?
- Potter a fia miatt van itt, gondolom tudod miért - tipikus Piton mozdulattal felvont a szemöldökét.
Haboztam, nem akartam elmondani az igazgatónak, mert nem sejt semmit, ennyire azért kiismertem őt hat év alatt.
- Várom a választ kisasszony - nem tűnt mérgesnek csupán türelmesen nézett a szemembe. Megadtam magam.
- Kaptam két szerződést, úgy egy órája, apa ezért keresett fel.
- Két szerződést, de hát ki a másik a fiamon kívül? - Kerek szemeivel engem vizslatott, nem válaszoltam. - Hol vannak a szerződések Arile? - Tudakolta kedvesen Mr Potter. Üdítő változás a fiához képest, aki még távolról sem nevezhető kedvesnek.
- Elégettem - döbbent arcok láttán majdnem röhögni kezdtem, ám mivel nem igazán értékelték volna, inkább elfojtottam.
- Mit csináltál? - Ez totál kivágta a biztosítékot Potternél. Piton viszont kihúzta magát, mintha ezzel azt mondaná, „büszke vagyok rád Arile” majd kacsintott. Tudom, bármit megtenne azért, hogy bosszantsa Pottert, én viszont nem szerettem volna felmérgesíteni Harryt, a kicsi fiacskáját annál jobban.
- Mind két szerződést, Arile? - Piton karba font kézzel, kárörvendően vigyorgott. Jesszusom, ilyet se láttam még, kissé rémisztő látványt nyújtott.
- Igen. Nem szándékozom férjhez menni huszonöt éves korom előtt, hm… lehet, hogy soha - el kellett mondanom, hogy ki a másik, végül is Pitonnak joga van tudni, mivel a diákjai vagyunk.
- A Malfoy örökös a másik szerződés szülőatyja - az a síri csönd, ami a kijelentésemet követte durva volt.
- Miss Montgomery, én nem lettem dühös, azt kell mondjam, viszont Malfoy, hát valószínűleg őrjöngeni fog, jobb lesz ha vigyáz magára -  felém biccentve, sötétzöld talárjában elvonult. Ez több volt mint fura, szerencsére Potter nem akadt ki, annyira.
- Nem szívesen vallom be, és többször nem is fogod tőlem hallani kisasszony, de osztom Potter véleményét. Ismerem Malfoyt, a keresztfiam. Jobb, ha éberebben, óvatosabban közlekedsz. Jah, ami a támadódat illeti, Mr Jonason vagyis, aki neked csak Raulként mutatkozott be, felismerte, már intézkedtem.
A házából való diákokat csak akkor magázza, amikor mérges rájuk.
- Köszönöm Professzor. Holnap elhagyhatom a gyengélkedőt, megmondaná Lily Potternek, hogy ne aggódjon?
- Pihenj Arile, igen megmondom. Jó éjszakát.
- Jó éjt - lobogó talárral kiszáguldott a helyiségből. Eddig észre sem vettem milyen fáradt vagyok, ahogy egyedül maradtam, valahogy minden rám zuhant. Nem volt gondom az alvással.

Alig múlt reggel hét óra és arra keltem, valaki ököllel veri a gyengélkedő ajtaján. A Madam hálóingben, derekán, ferdén megkötött köntösben, mérgelődve rohant kinyitni, mert még Piton professzor távozása után bezárta, a zaklatások ellen.
- Jövök már! Az ég szerelmére, ne dörömböljön, felveri az egész kastélyt! - Ahogy kizárta, a kétszárnyú ajtó egyből dördült a kőfalon, Ingrid éppen el tudott ugrani.
- Nah de uram, ez még is csak… - Az idősebb Malfoy volt teljes életnagyságban, nyomában a fiával. Fel akartam ülni, hogy jobban lássak, a fájdalom viszont benyilallt az oldalamba. A franc, elmúlt a fájdalomcsillapító főzet hatása és a csontok lassan forrnak össze, ezt közölte velem Ingrid tegnap.
- Miss Montgomery – ajjjajj, ez a hangnem nem tetszik, itt balhé lesz. Átkaroltam magam, a kötés még rajtam volt, ami egyben tartja a csontjaimat, amíg össze nem forrnak rendesen, ruházatom is csupán rövid pizsamanadrág és bő fekete póló.
- Ne játssza itt a mártírt kisasszony, ha nem a gyengélkedőn lennénk, jól megnevelném, amiért ilyen modortalan volt.
- Kisasszony, nem játszik semmiféle mártírt, három bordája eltört, a tüdeje megsérült. A csontok még nem forrtak össze - Ingrid haragos arccal, csípőre tett kézzel elállta Malfoyék útját.
- Hagyd Ingrid, ha beszél velem abba még nem fogok belehalni.
- Miután megittad a főzetet, beszélhetsz velük, és idehívom apádat.

A Madam férje, apa ismerőse és miután meghalt, Ingrid ide jött a Roxfortba.
- Igenis Madam - megkaptam a főzetet, Ingrid pedig elvonult a lakrészébe, hogy apámat értesítse. A takaróval babráltam, egy kissé, mit kissé? Nagyon zavarban leledztem, nem tudtam semmit felhozni témának, olyan vasvillaszemeket meresztett rám az idősebb Malfoy. Kezdtem enyhén frusztrált lenni, mire apa végre befutott.

Igazából nem tudom miről folyt a szó, nem érdekelt túlzottan, kikapcsolt az elmém. Láttam, hogy apa szája mozog, ahogy Malfoyé is. Scorpius engem nézett, önelégült fejjel, most ez sem tudott érdekelni, kifelé bámultam az ablakon.
- Arile, kicsim jó lesz így? - Apa hangja elért hozzám, ám nem fogtam fel az értelmét.
- Kislányom, figyelsz rám?
- Figyelek apu – belenézvén a szemébe, tényleg rá fókuszáltam.
- Mr Malfoy megbocsátja, hogy elégetted a szerződését, egy feltétellel.

Oh, ne muszáj ezt?! Egy szót sem szóltam csak bólintottam, hogy mondhatja a feltételt.
- Ha az iskola végeztével hozzá mégy a fiához.
Micsodaaaa?? Igazán dühös lettem. MIT NEM LEHET AZON ÉRTENI, HOGY ELÉGETTEM A SZERZŐDÉST?! Magamban szitkozottam. - Nem megyek hozzá a fiatalabb Malfoyhoz, a világ minden kincséért sem! Ziháltam az oldalam szúrt, alig kaptam levegőt, Ingrid úgy rohant az ágyamhoz, mint akit tüzes vassal kergetnek.
- Tűnjenek innen, felizgatják a betegem, még nem gyógyult meg teljesen. Kifeléé! - Ordította. Apa rémülten kapálózott, Malfoy méltatlankodott. Amikor Ingrid látta senki nem mozdul, egy ügyes kis bűbájjal kíméletlenül kilökte őket az ajtón.
- Ing… Ingrid… nem kapok levegő… - ez rosszabb volt bárminél, azt hittem meghalok.
- A francba, Arile most nem szabad pánikolnod, meg kell nyugodnod, mindjárt jobb lesz, ígérem.

Egy pálcamozdulattal és latin mormogással, segített. Felsóhajtottam, jó érzés volt megint normálisan lélegezni.
- Ingrid ez mi a fene volt?
- A bájital, amit adtam nagy érzelmi megrázkódtatás hatására így reagált. Sajnálom, ha tudtam volna nem adom még be.

- Semmi baj – nyugtattam meg, szegény, magába zuhant nőt.

- Mit akartak? Jelzett a bűbáj, amit rád szórtam, hogy azonnal tudjam, ha valami baj történik.
- Mr Malfoy azt akarja, hogy a suli elvégzése után menjek hozzá a fiacskájához.
- Arile, apád nem mondta neki, a RAVASZ-aid után velem jössz kutatni?
- Úgy tűnik nem, vagy nem vette figyelembe. Á nem érdekel, Malfoy nem kényszeríthet, nem vesz rá semmivel. Én döntök a sorsomról, arról is mikor, kihez megyek feleségül. Ingrid, mit kapok ezért este, a lányok a Scorpius Fanclubból kicsinálnak.
- Akkor készülhetsz, ha bajba kerülsz, itt mindig szívesen látlak. Bár akkor is, amikor nem sérülsz meg - nevetett halkan.

A napom fénypontja Lily megjelenése volt, hozott édességet, imádom a csajt.
- Hogy vagy? - Törökülésben az ágyam végébe telepedett. Nem akartam elmesélni az álmom, ami már két éve folyamatosan visszatér. Van, amikor egy-két hónapig nem álmodom, Róla. Igen, egy fiúról van szó. Az arcára soha nem emlékszem, a szeme az, ami ébren is bevillan. Zöld, a smaragdra hasonlít, nem olyan, mint az enyém.
- Jól, már összeforrtak a bordáim, a tüdőm is rendben - ha most ecsetelném… a búsba! Tudom, kinek van ilyen szeme! Harry Potternek, nah de ő nem lehet, ugyanis az álomsrác alig idősebb nálam. Rá kell valahogy kérdeznem Lilynél.
- Te Lil, mennyire hasonlítasz a szüleidre vagy a nagyszüleidre? - Bele a közepébe, Arile ügyes vagy. Irónia megy ezerrel.
- Miért kérdezed? - Érdeklődött egy csokibékát bontogatva.
- Vigyázz - szóltam rá amikor észre vettem, hogy a békája szökni akar. - Láttad már Edward nagyapámat? Frászt kapnál, mert kísérteties a hasonlóság köztünk.
- Én anyukámra hasonlítok, neki van barna szeme és vörös haja, bár apai nagyanyámnak is vörös haja volt. James természetileg teljesen és tökéletesen apai nagyapánk, külsőre szintén, kivéve a szemüveget, azt én örököltem - kacagott hadakozva a csokival. – Albus inkább apára hasonlít. Kócos, néha megzabolázhatatlan tincsek, smaragdzöld szemek. Ha nem a bátyám lenne már rég ráhajtottam volna - a cukortól, amit a számba tömtem éppen, majdnem megfulladtam.
- Arile, minden rendben?
- I… igen, csak ez a cukorka lesz a halálom - nyögtem ki miután elhárítottam az akadályt. Albusszal még nem beszéltem egy szót se, pedig ő is mardekáros. A klubhelyiségben sem futottunk össze soha, ezért nem értem, hogy a fenébe álmodhatok vele?!  Ezt nem, másik dolgot viszont kibeszélhetem Lillel.
- Tegnap kaptam két szerződést.
- Csak nem házassági? - Bólintásomra elborzadt. Elég jól ismerem és tudom, hogy utálja, ha helyette akarnak dönteni, így azt sem szívleli, ha másnak dirigálnak.
- Elégettem a szerződéseket. Plusz összevitatkoztam Malfoyjal és találkoztam apáddal.
- Mit akart tőled az apám? - Pillantott felém csokibékájával küzdve.
- A bátyád az egyik kérő - tátott szája láttán röhögnöm kellett.
- Albus? – Kérdezte, miután magához tért a sokkból.
- James - Lily döbbenetében lezúgott az ágyról. Egyből lemásztam a fekhelyemről, hogy a segítségére siessek.
- Minden rendben? - Tudakoltam kuncogva, amikor meggyőződtem róla, hogy nincs sérülése.
- Ahha – válaszolta, hát arca alapján nem úgy tűnt, de nem akartam firtatni.
- Szent Merlin! Lily, teljesen elfeledkeztem Cézárról! Szegényt már vagy két napja nem láttam.
- Én gondoskodtam róla, nyugodj meg. Most már engem is elfogadott.
- Rendben, majd kiengesztelem valamivel.

Lilyn kívül két másik barátnőm, Jas és Naomi is meglátogatott. A szerződésekről semmit nem mondtam nekik és Lilyt kértem a titoktartásra. Ha lenyugodtam a másik két leányzó szintén megtudja a dolgokat.

Naomi tovább maradt, Jasmin korrepetálásra ment átváltozástanból, amire tényleg nagy szüksége van. Imádom a csajszit, viszont átváltozásból picurkát… nah jó, eléggé gyenge. Naominak elmeséltem, kivel futottam össze tegnap. Teljesen, totálisan odáig volt, ahogy felvetettem a témát. Úgy viselkedtünk, mint akik nem százasok. Átbeszéltük a stratégiánkat, végül ő is magamra hagyott, mondván bájitaltan leckéjét még nem csinálta meg. Nah pfff. Ha úgy csinálná, ahogyan én, erre vasárnap már nem lenne gondja. Délután Ingrid leült velem sakkozni. Persze mikor már negyedszerre vertem meg, feladta és csak dumálgattunk, hogy mi után fogunk kutatni.

Igyekeztem felkészíteni magam az estére, ugyan is Lilytől kaptam egy rövidke levelet. Szegényt addig faggatták, nyaggatták, míg el nem mondta a szerződések történetét. Így próbálván erőt gyűjteni a vallatáshoz, elterveztem mit fogok mondani. Sokra nem jutottam, hiszen ismerem a lányokat, kiszámíthatatlanok, amikor pletykára éhesek. Bár amit megtudnak, soha nem adják tovább senkinek. Csak egymás között szívatnak vele.

Este elhagyhattam a gyengélkedőt. Mint sejtettem a klubhelyiségben a lányok megrohamoztak. Jasmin és Naomi egymás szavába vágva faggattak.
- Hééé lányok, egyszerre csak egy! - Intette le őket Lily.
- Ígérem mindenre válaszolok, csak menjünk fel a szobába - sürgettem a csajokat. A Scorpius Fanclub tagjai villámló szemekkel méregettek, de nem jöttek oda hozzám. Még hogy fanclub! Micsoda baromság, hogyan találhat ki valaki ilyet? A Malfoy csemete még csak felém se nézett, amit nem bántam. Csak ücsörgött a sakktábla fölött és elmélyülten tervezte a következő lépést, a sakkpartnere hol rá nézett hol rám. Nem tudta eldönteni most figyelmen kívül hagyjon vagy ne. Engem eddig foglalkoztatott a téma, megragadtam a lányok kezét és felsétáltunk a hálóba.
- Láttad, hogy néztek a fanclub tagjai? HUUU imádjuk együtt Scorpius Malfoyt! Hányok tőlük, azt hiszik így észreveszi őket a hidrogén szöszke kisherceg?
- Jazmin ne legyél ilyen cinikus - kacagott Naomi. - Ők ebben élik ki magukat, hagy higgyenek, amit akarnak. Nah de kiscsibém, nem úszod meg a kihallgatást.
- Kihallgatást? Nem tudom, miről beszélsz - játszottam a tudatlant. A két lány összenézett, folyton ezt csinálják, ha egyetértenek valamiben. Mi Lilyvel műveljük ugyanezt. A két boszi fenyegetően közeledett, én meg hátráltam egészen az ágyig, Lil csak röhögött rajtunk. Vicces látványt nyújtottunk az biztos, el is nevettük magunkat. A nagy kacagásban mindhárman az ágyamra borultunk.
- Mint az ovisok - szurkálódott Lily.
- Hé, Potter te nem csatlakozol? - Nyögtem ki két röhögő görcs között. Kinyújtottam a karom felé, ő ráhuppant a paplanra, Naomi meg nyekkent egyet.
- Nagyölelés! - Rikkantotta Jasmin.
Fél óra elteltével Naomi megnagyobbította az ágyat így kényelmesen elfértünk rajta. Elfeküdtünk a szélrózsa minden irányába, fejünk pedig összeért.  Az élet nagy dolgairól elmélkedtünk, nagyokat kacagtunk, Naomi felvetette, töltsük együtt a téli szünetet.
- Nekem jobb ötletem van! - Jasmin egészen fellelkesült.
- Nah, bökd ki mi az - unszoltam megpöckölve a fejét.
- Hékás! Amúgy ne csak a téli szünetben legyünk együtt, hanem költözzünk össze itt is.
- Nem akarlak kiábrándítani Jas barátném, de már megtörtént - Lil könnyesre nevette magát Jasminon.
- Hihihi, tényleg.
- Imádom, hogy olyan gyors az észjárásod csibém - Naomi mindig becéz minket, ő a legidősebb, igaz csak pár hónappal.
- Így is szerettek, akkor meg nincs gond.
- A szerénységed ez eget veri buksi.
- Mi vagyok? Nah megállj Arile, ezért számolunk - hatalmas lendülettel rám vetette magát, aminek következményeként a kemény padlón végeztük. Akkorát nyekkentünk, hogy Naomi éktelen nevetésben tört ki Lillel egyetemben.
- Nagyon vicces, belátom - morgolódtam és fenekemet dörzsölve visszamásztam a többiekhez. - Hé Jas, ne segítsek?
- Üüüüm, jól el vagyok itt lent - hangzott a felelet kissé tompítva.
- Marhára élvezetes lehet arccal a padló felé feküdni - nah megszólalt Naomi kisasszony.
- Te már csak tudod - emelte meg a fejét Jasmin, a többi testrészével egyetemben.
- Szívi, nem én szoktam mindig pofára esni.
- Ezt most szó szerint vegyük vagy átvitt értelemben? - Kíváncsiskodott Lily.
- Átgondolom, szólok ha meg van a válasz – öltött nyelvet Lily felé, amaz meg rávágta gúnyosan, hogy ez aztán igazán felnőttes viselkedés. Én próbáltam elsomfordálni, hátha elodázhatom a kérdésözönt, hiba volt reménykedni, Naomi elkapta a grabancom visszarántva az ágyra. Éppen nyitotta a száját, a vallatáshoz, amikor hangzavar támadt a klubhelyiségben. Egyszerre ugrottunk fel és rántottuk elő a pálcáinkat az ajtó kicsapódására. Olivia, Potter, Malfoy majd… még egy Potter befurakodtak a szobába. Mi a franc!?
- Sajnálom lányok próbáltam megállítani őket - szabadkozott a hetedéves prefektus lány. Olyan volt a szituáció, mint valami ostoba mugli filmből vett komikus jelenet. Naomi, Jas, Lily és én kivont fegyverrel (esetünkben pálcával), harcra készen meredtünk a behatolókra, Olivia még mindig markolta az idegbetegnek tűnő James és a holt nyugodt Scorpius karját, a legidősebb Potter mintha csak nézőnek jött volna.
- Én mondtam, nem kell ajtóstul rontani a házba, de nem hallgattak rám.
- Te fogd be a szád! - Rivallt rá bátyára a fiatalabb Potter. - Miattad nem lehet a menyasszonyom!

Eltátottam a számat, Jas kiguvadt szemeket meresztett, Lily levegő utána kapkodva csimpaszkodott Naomiba, hogy állva tudjon maradni a sokktól, szőkeségembe pedig most először fagyott bele a szó. Előbb én tértem magamhoz.
- Fenéket! - Sikoltottam teljes hangerővel, Malfoy egyből a fülére szorított kézzel elhátrált Lily ágyáig. A lányok fintorogtak, már hozzá vannak szokva ehhez a hangfrekvenciához, bár ritkán folyamodok eme módszerhez. Durva, már hangomtól megfutamodnak a fiúk.
- Arile ne vedd a szívedre, én sem teszem - mondta csevegő hangnemben Albus, majd tesója felé fordult. - Bocs öcsi, elkéstél egy picit, ő már az én barátnőm – szövegére döbbenten tátogtam, még a halak sem csinálhatják nálam jobban.  
- Tűnés kifelé mindenki, Malfoy, Potter; az idősebb marad!
- Hűha, Arile bekeményít - Malfoy elégedetten vigyorogva ücsörgött, lógázta a lábát.
- Te maradj ki ebből most, veled később számolok el. Ha nem akarsz halláskárosultan kikerülni innen, akkor pofa be - szegeztem rá a mutatóujjam. - Húzás a búsba! - Vágtam oda neki a szavakat, erre kacagva távozott. - Ne haragudj Olivia. Naomi, Jas, Lil kimennétek, beszédem van Potterrel.

Sokkoltan, de készséggel teljesítették óhajom Jamest magukkal cibálva. Amint az ajtó becsukódott utánuk, csendbűbájt szórtam a szobára. Megragadván a nyakkendőjénél, a szoba közepére ráncigáltam, életem immáron harmadik megkeserítőjét.
- Mit képzelsz magadról? Egy, még soha nem váltottunk két szónál többet, még túloztam is.  Kettő, nem vagyok a barátnőd, világos? - Most nem emeltem fel a hangom, sőt egész higgadtan, szinte már barátilag szóltam hozzá. Ő csak nyugodtan a helyére igazgatta zilált ruházatát, végeztével gúnyosan mosolyogva nézegetett.
- Ehhez már késő édesem – alig hogy kimondta az édesem szót, abban a pillanatban azt hittem két kézzel esem neki, nem úgy ahogy gondolnátok. Addig ütöttem volna, amíg van benne szufla. Elábrándozva, hogy a mindig patyolat tiszta, bosszantóan rendezett ruháját koszfoltok ékesítik, folyton nyugodt, gúnyosan vigyorgó képe átvált idegesen vicsorgóba, szemei vérben forognak. Ooo, Arile kicsit messzire mentél.
- Ne hívj még egyszer édesemnek, mert eskü szétátkozlak - szálltam le a földre. - Amúgy ezt a barátnő dolgot nem most találtad ki, igaz? Persze hogy nem, ravasz vagy nem szemből támadsz - hátat fordítottam neki, körbejárva a helyiséget.
- Ne felejtsd el, két mardekáros tartózkodik eme térben - hívtam fel a figyelmét arra, ami netán kiment volna a fejéből.
- Mi az Montgomery, csak nem fenyegetőzünk? Kevés vagy te ahhoz, hogy keresztbe tegyél nekem - rám se nézve, pöckölt le egy porszemet az ingéről.
- Meglátjuk Potter, de vigyázz, alábecsülsz engem - suttogtam gonoszul. A pálcát eltéve, feltéptem a nyílászárót úgy menekülvén ki a szobából, mint patkány a süllyedő hajóról.

A Szükség Szobájában kupaktanácsot tartottunk négyen. Persze én morgolódva fel alá mászkáltam, Lil a körmeivel foglalatoskodott, Jas valami idióta tini újságot nézegetett, Naomi bírta a legkevesebb ideig szótlanul.
- Arile, a folytonos forgolódásodtól elszédülök, és csak lyukat koptatsz a padlóba, a helyzet pedig nem oldódik meg ettől. Azt már tudjuk, Pottika hazudott, csupán az nem fér a fejembe, miért. Minden tanuláson kívüli percedet velünk vagy Hagridnél töltöd, sőt még tanulni is együtt szoktunk, beszélni sem volt időtök soha. Most meg így hirtelen előáll ezzel a képtelen szöveggel: „Bocs öcsi, picit elkéstél, ő már az én barátnőm.” - utánozta Potter hűen, a nem egészen egy órával ezelőtti szitut.
- Hidd el nekem Naomi, boldogabb lennék, ha rájöttem volna a miértekre. Valaki, valami ötlet? - Lily eleinte csak kuncogott, utána röhögő görcsöt kapott.
- Neked mi bajod? - Fordultunk vöröslő arcú barátnőnk felé.
- Oh, igazán semmi, csupán, elképzeltem amint megleckézteted a bátyáimat - itt már folytak a könnyei, nekem meg jó kedvem támadt a látványtól is.
- Lily Luna Potter, de hiszen a tesóid!? - Naomi teljesen felháborodott.
Potter lány vállat vonva tovább nevetgélt. - Szeretem őket, viszont mindkettőre ráférne a lecke. Ahogy James népszerűsége nőtt úgy nőtt az egója. Albus, hiába imádom, lehetetlen alak, amúgy meg rossz pénz nem vész el.
- Jogos, én akkor sem... - próbált ellenkezni Naomi.
- Nem értek túlzottan egyet - rakta el újságját Jasmin. Én viszont már forgattam a fejemben tervet. Uhha ez fájni fog “édes”.
- Ugyan már csajok! - Tártam szét a karomat. - Bajom nem lehet belőle, nagyon jól tudjátok, én vagyok Piton kedvence. Bármilyen konfliktusban mellém állna, főleg Potterékkel szemben. Kifőztem valamit, reggel ütközünk a nagyteremben, agyő - elviharoztamban, elcsíptem két totál rököny arcot, viszont nem álltam meg.
- Ebbe, mi a merlin ütött? – Értetlenkedett Jas. Naomi fejét rázta, egyedül Lil somolygott nem létező bajsza alatt.
- Én tudom. Reszkess bátyuskám, a pokol cuki kis hely Arile bosszújához képest - Lily röhögött, hasát fogva, úgy nézett ki nem egyhamar fejezi be.

Reggelre minden elő lett készítve a tökéletes bosszúhoz. Ha Pottika háborút akar, kapni fog. Fél éjjelem ráment az akcióra, majd a nagyteremben kiderül beválik-e. Valamennyit azért aludtam, nem akarván nyúzottnak tűnni, ezt az elégtételt nem adom meg. Fütyörészve lépkedtem reggelizni. Ma dupla átváltozástannal kezdünk utána bájitaltan kettő, SVK azaz Sötét Varázslatok Kivédése, végezetül nekem három rúnaismeret. Negyedikben vettem fel ezt a tárgyat így ma kilenc órám van, ám mivel imádom mind a négy tárgyat, nem esik nehezemre a tanulásuk.
A nagyterembe érvén már az ajtóból kiszúrtam Naomiékat. Izgatottan sutyorogtak. - Aj ennél feltűnőbben nem is lehet - sóhajtottam az asztalhoz menet. A Potter lány nem vett észre, így amikor a vállára raktam a kezem ijedten ugrott egyet beverve a térdét az asztalba.
- Áú, a francba Arile! - Méltatlankodott vörös fejjel, közben lehuppantam mellé.
- Most mit vagy úgy oda? Te is ezt szoktad csinálni velem - vigyorogva nyúltam a narancslé után.
Naomi áthajolt az asztal fölött. - Kíváncsian várom a fejleményeket - végül a többiekhez fordult. - Ne viselkedjetek gyanúsan, bár szerintem Albus így is rájön ki a hunyó.
- Nao nyugi, maximum visszavág, és akkor bevethetem a következő fegyverem – beszédem alatt Lil belevigyorgott a gyümölcs koktéljába. Miután megitta itókáját, kijelentette. - Ő baja, hogy mardekárossal kezdett. Hm... így izgalmasabb, élvezet lesz végig nézni a csatározásotokat - erre nem válaszoltam, felesleges lett volna, helyette nyugisan reggeliztem, fél szememet a bejáraton tartva. Bármelyik pillanatban “robbanhat a bomba”; rosea capillos Albus avagy rózsaszín hajú Albus. Jah és nem csak a haja rózsaszínű. Hahaha! Könnyű kis átkokkal kezdem, rajta múlik, mennyire durvulok el. Saját fejlesztésű, kombinált átok. Ha még nem említettem volna kísérletezni szoktam átkokkal, többnyire magamon, néhányszor beszervezem Lil, Jasmin, Naomi hármast. Nem kellett sokat várni, szinte kivágódott a terem ajtaja. Potter érkezésére, síri csönd lett az asztaloknál, majd néhány másodperces döbbenet után kitört a röhögés. Persze Naomi és Jas még visszafogottan reagáltak, Lily azonban nem. Én sem bírtam sokáig nevetés nélkül.

Elégedettnek éreztem magam, viszont megfogadtam Nao tanácsát, csak semmi feltűnés. Potter komor arccal a helyére masírozott. A röhögés elült, bár még páran bele - bele kuncogtak a reggelijükbe, végül mindenki elcsendesedett, hála Albus Pottikának, pontosabban, ama egyén gyilkos tekintetének. Elmélázgatván, lassan faltam a müzlit, a mű jól sikerült, ehh mit szerénykedek, kiválóan debütált! Amint két kereszt nevű barátunk rájön a gonoszkodó kilétére és visszavág, jöhet a második fázis. Gyerünk már Potter, itt vagyok, én voltam! Mogorván, egyik kézzel a kaját tömtem magamba, a másikkal némán lapozgattam Jas Reggeli Prófétáját. Nem lehet ennyire süsü valaki, mardekáros vagy mi a szösz, merlin szerelmére! Én már rég rájöttem volna. Lapoztam, majd bevillant... Mi van, ha taktikázik? Hopp, akkor rég tudja ki a hunyó, csupán ezzel a viselkedéssel akarja elaltatni a gyanút várván, hogy veszítsek éberségemből. Ám arra várhatsz drágaság! Ördögien vigyorogva lapoztam még egyet. Nah Albus Perselus Potter most emberedre akadtál.
Az újság végére érvén ráébredtem arra, ha az egész kiderül, büntetőmunka lesz belőle, de szerintem megéri. A karórámra nézve észbe kaptam, tíz perc múlva óránk lesz, oda kéne érni.
- Skacok, nem akarok vészmadárkodni, viszont ha elkésünk átváltozástanról McGalagony elevenen felkoncol, plusz két hét büntetőmeló – szavaimra Naomi rémülten kapkodott, sietségében kipotyogtatva táskája tartalmát. Azt tudnotok kell, amióta a tavalyi végzősök hiányzásokat halmoztak fel, amit nem tudtak leigazolni, vagy az igazolásokról kiderült nem hitelesek, a tanárnő vasmarokkal fogja a diákokat. Aki két percet késik az jobb, ha végrendelettel érkezik, vagy felkészül élete legrosszabb büntetőmunkájára. Kifelé menet vetettem egy óvatos pillantást Pottika felé. Legnagyobb csodálkozásomra Lily-t szúrta át - persze képletesen - vasvilla szemeivel. Te jó ég! Azt hiszi, húga műve az egész. Beharaptam a számat idegességemben. Mi lesz, ha ez miatt annyira összevesznek, hogy soha többé nem állnak szóba egymással?! Én leszek a hibás! Nah jó Arile nyugi, rá kell vezetned agyilag zokni Albus-t az igazi tettes kilétére, különben Lily barátságának búcsút inthetsz. Hiába röhögött ő a leghangosabban, hiába cukkolja folyton a bátyját, attól még imádja. Ha összeugrasztom kettőjüket, én kerülök ki vesztesen a helyzetből. Ahgrr! Arile már megint jól bealakítottál, grat! Hagrid ki fog röhögni és igaza lesz. Ennél bénábban nem adhatta volna ki magát a dolog.

Hüüüm… sportszerűbb lenne elárulni Albusnak ki áll a ’támadás” mögött. De várjunk csak, mikor voltam én sportszerű? - Röhögtem fel gonoszan. Ezért kedvel - már amennyire kedvelhet valakit, egy zárkózott ember - Piton. Ízig vérig mardekáros vagyok, bruhahaha. Jól van, következő aprócska csíny lép hatályba. Annyit tudni kell a kombinált átkokról, hogy több fázisúak. Vagy is érthetőbben, az első nap csupán hab a tortán. Egy hétig tart a hatása, addig viszont hiába menne a gyengélkedőre ellenszerért, csak én oldhatnám fel idő előtt, ohó, csak hogy ezt nem teszem meg. Hoppá, még valamit kifelejtettem, drága Potter szamóca illatot áraszt, ha közelebb mész hozzá. Tuti rácuppannak a csajok és… a fiúk. Bár amilyen gyilkos szemekkel szuggerál bárkit, aki csak rápillant, nem fog szóba állni vele senki. Azért némelyik elvetemültebb rajongóját nem állítja meg holmi szurkálódó tekintet.

Az óra érdekesen kezdődött, McGalagony professzor az ebédlőben látott jelenségről magyarázott, persze előtte mondta, hogy büntető munkát érdemelne a tettes, ám bárki is csinálta, szép munka. Minden griffendéles vigyorogva sugdolózott, a mardekárosok morgolódtak hogy másik kedvencük ilyen sérelmet szenvedett el. Én pedig néma hálaimát rebegtem, amiért nem lekövethető a bűbáj, ha az lenne, most rohadt nagy szarban lennék. De Pottika arcáért még a lebukás veszélye is megéri. Ő indította el a lavinát, viselje a következményeit.

1. fejezet

Kedves olvasó, az én naplómat olvasgatod szerényen, Arile vagyok hatodéves roxfortos tanuló. Egy kicsit mesélek, magamról mielőtt belevágnék a dolgok közepébe. Mint már említettem Arile, vagyok, eredetileg Arielle, de a születésemnél rosszul írták le. A szüleim Amanda Beaut és Hector Montgomery, aranyvérűek, nem a vérmániás fajtából. Különben is, nem Nagy-Britanniában nőttek fel és jártak iskolába. Apa arra tanított, ne a származás alapján ítéljünk, hanem az emberek viselkedése határozza meg véleményünket. Nos, mindig megfogadom a tanácsát, ahogy anyáét is. Ők ketten tökéletes példaképek számomra, sikeresek a munkájukban, olyan szerelem az övék, amit csodálok. Szerencsés lehetek, ha ilyen életem lesz, ami ugye odébb van még, hiszen csak tizenhat vagyok. Amikor megkaptam a roxforti levelem, szüleim magánkívül voltak az örömtől. Nem akarták, hogy az Amerikai Mágus Akadémiára járjak, mint ők, én sem akartam. Jó volt ez így, hiszen Angliában születtem nem vágytam máshová tanulni. Ráérek majd bejárni a világot, amint nagykorúvá válok. Szeretem a mugli klasszikus zenét, Vivaldi négy évszakja a kedvencem, ám a könnyűzenét sem utasítom vissza. Imádom a macskámat, Cézárt, igazi királyi macska, folyton ki kell szolgálni, ha meg nem teszem besértődik rám és eltűnik pár napra, de mindig visszakullog hozzám.

A szobám fala tele van poszterekkel, az egyiken a kedvenc amerikai kosárlabda csapatom díszeleg. Ez az egy poszter, amin nincsenek mozgó alakok, többi hírességek integető, mosolygós képei. A szekrényemen közös képek vannak anyával, apával plusz egy csomó unokatestvéremmel. Egyke vagyok, viszont megszámlálhatatlan nagybácsi, nagynéni, unokatesó vesz körül. Szeretem még a jaguárt, az animágus alakom Nem vagyok bejegyzett, így óvatosnak kell lennem, nem láthatnak meg, amikor átalakulok. Imádok holdfényben sétálni a tóparton, nem túlzottan díjaznának a tanárok, ha kiderülne, ám amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Prefektus lettem, így elnézik nekem, mikor takarodó után a folyosón mászkálok, azért mindig vigyázok, le ne bukjak. Szeretem a barackot, igaz, majdnem az egész család allergiás rá. Kern a házi manónk csak nekem szokott barackos sütit készíteni vagy bármit, amiben barack van. Egyéb furcsaságaim is vannak, képes vagyok órákra belemerülni egy-egy érdekes olvasmányba, apu szerint a szememmel és a fülemmel olvasok. Család nem érti, miért ilyen nyugodt a természetem, mire rámutattam mindenben Edward nagyapámra ütöttem. A hajam színe, hossza, testalkatilag. Vékony testalkatú volt, magas, bár nem égimeszelő, csupán 180 centi. A szemem formája, színe, apám szerint még a mozdulataink is hasonlóak. Edward Montgomerynek fekete derékig érő haja volt, ez nem tűnt furcsának akkoriban, ma már kicsit igen, ha a férfinak addig érő haja van. Szeme mandulavágású, színe sötétzöld. Sokak szerint borzongató a hasonlóság, én inkább megtiszteltetésnek veszem, hogy olyan vagyok, mint ő. A születésem után négy évvel halt meg, ennek ellenére tisztán emlékszem az arcára. A hangja az, amit imádtam benne, mély, dörmögő, még is lágy, nyugodt. Hallatszott belőle az elégedettség, az életszeretete. Nos, nekem azért magasabb a hangfekvésem. Kimagasló varázsló, akire méltán büszke lehetek, vagyok.

 Azt hiszem elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor igazán elkezdődik a történet. Átlagos októberi, vagy inkább novemberhez közeli nap volt. Felkeltem Naomi szövegelésére, aki bele volt zúgva valami hollóhátas fazonba. Hoppá elfelejtettem mondani, a mardekárba járok. Szóval a Roxfortban négy házba osztanak be minket. Apa mesélte, régen nagyon ellenséges volt a viszony a Mardekár és a többi három ház között, leginkább a Griffendéllel kerültek folyton összetűzésben. A griffendéles házba kerül minden bártor gyermek, pff! Ha engem kérdeztek szerintem oda csupa felelőtlen, vakmerő kerül, nah pár kivételével. A következő ház a Hollóhát, ide jár minden nagyon okos, tehetséges diák. Jól van, tehetséges mind a négy házban van. Hugrabug, khöm erről inkább nem mondanék semmit, végezetül a Mardekár. Ravaszság, manipuláció, simulékonyság jellemző ránk, házvezető tanárunk, Blaise Zambini bájitaltan professzor. Ööö eltértem a tárgytól, vissza a törihez.
Naomi hangjára ébredtem, örülve neki, hogy ma hétvége van, nem kell órára menni. Úgy terveztem lemegyek, a parkba kihasználva az utolsó tél előtti heteket. Benézek Hagridhoz, elküldöm a levelet apáéknak, amire tegnap este már nem volt erőm. Pizsamában, azaz rövidnadrágban, bugyinak is beillene, és trikóban elvánszorogtam a fürdőig, szemeimet dörzsölgetve. Fogmosás közben mélázgattam. Az emberek képesek a reggeli készülődést elhúzni, én csak fogat, arcot mosok, megfésülöm a hajam, felöltözök aztán kész. A csajok meg hisztiznek, nem tudnak elkészülni időben, mert meg kell csinálniuk a hajukat, a ruha nem megy a cipő színéhez. Boszorkányok az ég szerelmére, egy kis bűbáj és már egyeznek a színek. Erre nyakamba ugranak, dicsérgetve, milyen okos, kreatív... stb. vagyok, ilyenkor csak mosolygok. Szerencsére ez csupán hétvégén van így, mert ugye tanítás alatt kötelező egyenruhát viselni. Persze azóta más lányokkal kerültem egy szobába.
Felvettem egy kényelmes farmert, hozzá fehér pólót. Felcsatoltam a karórámat, beleléptem a sportcipőmbe, kézbe fogva a zöld - ezüst sálat. Felvettem a meleg polár pulcsit, begomboltam a három gombot a nyakánál és készen álltam az útra. Még nem volt tél így nem kellett kabát, de ha órákig kint leszek a hűvös október végi időben, akkor kell valami, ami melegen tart. Fogtam anyuéknak szánt levelet majd kisétáltam a szobából.
- Hagridnál leszek utána a tóparton, ha keresnétek - szóltam vissza az ajtóból.
- Ok. Ha keresnénk, megtalálunk, jó szórakozást - reagált Jasmin, fel sem nézve az újságjából.
Csak intettem a lányoknak. Négyen lakunk egy szobában. Naomi Bartol, szőke, ám ő rá nem igazak a szőkés viccek. Hatodéves, mint én. Jasmin Zambini, házvezető tanárunk legkisebb lánya, két bátyja van, nem irigylem, ő ötödéves tanuló. Lily Luna Potter a harmadik személy, szintén ötödéves. Harry Potter egyetlen lánya, az egyik bátyja a griffendélbe került, hatodéves, nevezetesen James Sirius Potter. Vááá már a nevétől a falra mászom! A legidősebb Potter gyerek, Albus Perselus. Nem értem ezt a két keresztnév mizzériát, nah mindegy. Lilyt nagyon bírom, a bunkó Jamest már nem. Albus szintén a mardekárba került, bár nem ismerem, mert eggyel felettünk jár, Lil szerint visszafogott, nem harsány, ám cinikus. A középső Potter folyton beszólogat, mintha muszáj volna, dettó, Scorpius Hyperion Malfoy. Az elején azt írtam, nyugodt természetem van. Nos, egy ember fel tud bosszantani, pontosabban kettő. Ismeritek a szitut; a légy folyton a fületekbe zümmög, zavar, de van jobb dolgotok, így igyekszetek figyelmen kívül hagyni, ami sikerül avagy nem. Azt hittem ma szerencse ér, nem futok össze egyikkel se. Ehh, Fortuna nagyasszony nem állt mellém ezúttal. A lépcsőn siettem felfelé, amikor James elállta az utam. Kiváló reflexeimnek köszönhetően nem ütköztünk frontálisan.
- Potter dolgom van, elengednél? - Vontam fel a szemöldököm. Ő vigyorogva ácsorgott előttem. Amint léptem egyet jobbra, hogy így kitudjam kikerülni, a hülyéje velem szinkronban lépett. Táncikáltunk pár strófát, persze zene nélkül. Nem lettem ideges, nem olyan vagyok, hála Edwardnak, viszont ez Potterkének ez nem tetszett.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? - Ő kezdett vörösödni, picit felhúztam ezzel, a nemtörődöm viselkedéssel. A szemöldököm már majdnem elért a hajam tövéig. Hm... most ezért állított meg. Beteg, vagy mi a szösz?
- Ez komoly? Meg kellett állnom, mert őfelségét érdekli, miért nem leszek mérges, az ellenem elkövetett csínyeitől? - Hitetlenkedve ráztam a fejem.
Durcásan keresztbe fonta karját a mellkasán. Mielőtt röhögő görcsöt kapnék, felvilágosítottam.
- Nos, mivel nagyon kíváncsi vagy rá, elmondom. Családi örökség, ha nem esik le, akkor nézd meg a kviddics évkönyvben, keresd Montgomeryt. Találsz ott róla részletes leírást. Pá őfelsége - magamban kuncogva mentem reggelizni. Egy pont ide Potter! Bokszoltam a levegőbe.

Reggeli a legfontosabb étkezés. Anyunak igaza van, mert ha nem reggelizel, nem viszel energiát a szervezetedbe, akkor nem fogod tudni túl élni a napot, estére olyan leszel, mint az ízekre szedett kutya rongya. Bőségesen ettem, megittam a szokásos narancslevet, fő az egészséges életmód, amiben van igazság. A szobatársaim az én elvemet követik, így ők is több energiával rendelkeznek, nem nyavalyognak, hogy elfáradtak.

Kaja után a bagolyháznál magamhoz hívtam Kirköt, a lábára kötvén a levelet, útjára bocsátottam. Utána Hagrid következett, hiszen a leckékkel végeztem tegnap este, nem volt jobb dolgom az napra, és hiányzott ez a fél óriás, aki megvigasztalt, mikor néha sírtam a süveg választása miatt. Ő szintén vallja a szüleim elvét, nem az határozza meg az embert honnan jött, s hová kerül, hanem milyen belül. Hálás vagyok neki, ha ő nem lenne, nem lett volna bátorságom összebarátkozni Lilyékkel.
- Arile, mi szél hozott erre? - Brummogása nyugtatólag hat rám, minden alkalommal elönt az érzés, hogy van, ami sosem változik. Vigyorom kiszélesedett.
- Hiányoztál. Jöttem segíteni, a hippogriffek szeretnek engem.
- Nincs, olyan állat mi ne kedvelne – nevetett, akár egy medve dörmögése, én ezt szeretem benne.
- Jah Arile, van egy diák, akinek büntetőmunkáját rám bízták, az állatok etetése rád vár, a diákot nem akarom a te nyakadba varrni, mert nos, hát…
- Nem a barátaim közül való, ezt akartad mondani, ugye? - Serényen bólogatott.
- Rendben - sóhajtottam. - Akkor majd, valamikor máskor beszélünk.
- Ha ráérsz este, jöhetsz velem holdvirágot gyűjteni, úgy tudom szeretsz teliholdnál sétálgatni - a kacsintását fogalmam se volt hova tegyem. Honnan tud róla? Ilyen információkat nem osztogatok akárkinek, még neki se.
- Te miről beszélsz? - Tettem az ártatlant, pedig nagyon jól tudom, miről van szó.  
- Fecsegték a kismadarak.
- Tippelhetek? Csak nem egy James Potter nevű madárka dalolt? - Ő kapott rajta egyszer, eddig még nem láttam visszajelzést, hogy beárult volna a tanároknál. Nem kaptam rá választ, mert megjelent a büntetőmunkára küldött tanuló. Aki nem volt más, mint, nah kitaláljátok? Igen telitalálat, az én drága életem másik megkeserítője, Malfoy. Elfordulván mentem az állatokhoz, de a hátamban éreztem mindkét ember tekintetét. Hagrid felől aggodalmat, örömöt érzékeltem, Malfoyból meg sütött az arrogancia, a felsőbbrendűség, nah meg a csodálkozás. Fortuna most kegyes volt, a fiú nem szólt be semmit. Fütyörészve tettem a dolgom, ilyenkor kikapcsolok, igazán önmagam lehetek. A hippogriffek, ahogy a többi varázslény, már megszokta a jelenlétem. Megetetvén a kis drágákat - a kis jelzőt nem a méretükre értettem - utána átmentem a másik istállóba, a thesztrálokhoz.

Látom őket, ám nagyon nagy árat fizettem érte. Hét évesen végig néztem, egy csapat varázsló hogyan gyilkol le két ártatlan mugli gyereket. Engem nem vettek észre, jól elbújtam, és amilyen kíváncsi természetem van, lestem mit művelnek. Azonnal megbántam, hiába szorítottam fülemre a kezem, tekintetem nem tudtam levenni a jelentről, örökre a retinámba égett az egész. Igaz kicsi voltam még, az agyam felfogta mi zajlott akkor. Anyáék elborzadtak miután rám találtak és elmeséltem minek voltam szemtanúja. Persze névtelenül azonnal feljelentést tettek, a bűnösöket pedig dementorcsókra ítélték, ám az sose került napvilágra kinek a vallomása alapján vették őrizetbe őket.

Kiganéztam a thesztrálok alól, adtam nekik friss nyers húst, fogytán volt a vizük, így a nagy korsóval a kézben megindultam a kúthoz. Út közben hátulról valaki vállon ragadott, erre sikítva eldobtam a kerámia korsót és megperdültem.
- Az istenit Malfoy! Muszáj volt ezt? - Szívemre szorított kézzel meredtem rá.
A hallójáratát fogta fájdalmas arccal. - Montgomery, marha nagyot tudsz sikoltani.
- Csodálkozol, settenkedők gyöngye? Így rá hozni a frászt az emberre, csak te tudod, szóval megérdemelted - nevettem. Elfordulva szürke szemeitől, egy reparoval megjavítottam a darabjaira tört korsót.
- Még csak dühös sem vagy? - Megnyúlt arckifejezésére görcsös nevethetnékem támadt. A kerámiát leraktam a földre majd kipukkadt belőlem a röhögés.
- Tudok az lenni, de én nem kezdek el vagdalkozni, csapkodni. A feszültséget másképp vezetem le - nyögtem ki, miután abba tudtam hagyni a nevetést.
- Másképp? - Kéjesen végigmért, még a száját is megnyalta, a hatás kedvéért.
- Perverz állat! - Most felhúztam magam. A korsót a kezem közé kapva a kúthoz mentem, belemertem a vizet és visszamasíroztam az istállóba, pillantásra sem méltatva Malfoyt. Utólag Hagrid mesélte milyen fejet vágott a srác, mert a végére odaért, hogy befejezettnek, nyilvánítsa a büntetőmunkát.

Nap végén fáradtan estem be az ágyamba, a szobában csupán Lily volt fellelhető, aki egyből mellém ült és elsimított a szememből egy hajtincset.
- Nehéz napod volt? - Lágyan mosolygott rám azokkal a barna szemeivel. Nah, ezt tuti nem az apjától örökölte.
- Eléggé, sok időt eltöltöttem Hagriddal, ja kimentünk holdvirágot szedni, a fiatalabb bátyád egy tapló, Malfoy szintén és mind a kettő ma talált meg. Mi van ma, készítsük ki Arile- t nap? Először Potter, most Malfoy, ki akar a következő lenni, jelentkezők? – Amikor csekkoltam, hogy szólásra nyitja a száját közbe vágtam. - Pusztán költői kérdésnek szántam Lily, nem kell rá válaszolnod - majd felemeltem a fejem. - Mi ez a ramazúri a nagyteremben? Láttam, idefele jövet.
- Győzelmi buli - fintorgott Lil, mókásan. - Amíg te Hagridnál lógtál, lezajlott a Hollóhát - Griffendél meccs, persze a griffisek győzelmével.
- Mi mással - szögeztem le ironikusan. Utáltuk, ha kihagynak minket a szórakozásból, de mondjuk nem szívesen lettem volna a griffendélesek bulijában. Kitudja, még megtalál valami idióta és huss, a jó kis tánci-táncinak.
- Voltál enni? Nem láttalak, talán túl korán lejöttem ide - tudakolta Lily.
- Aj, ne már, most el kell menjek a konyhára, ha enni akarok. Csodás, biztos összefutok pár részeg hatodévessel. Jól van, összeszedem magam, éhen halok.
Lily nevetett bosszankodásomon. - Nyugi, nem fognak beléd kötni.
- Persze, úgy ismered a bátyádat és bandáját. Jó, megyek már - igyekeztem kifelé, Lily fenyegető tekintetével kísérve. - Ha egy óra múlva nem találnék vissza, tudd összefutottam pár részeg tanulóval.
- Rendben, nah sipirc - ezzel ki csukott a szobából.
- Hééé, illik így bánni a barátnőddel? - Kacagására, duzzogva trappoltam keresztül a klubhelyiségen. Nem tudom, minek a műsor, hisz nem volt egy lélek sem két kilométeres körzetben. Nah, álljunk csak meg, hová tűntek a háztársaim? A klubhelyiség kongott az ürességtől, pedig még takarodó időn belül voltunk. Á érdekel is engem, rohanok, éhes vagyoook!
Odafelé nem ütköztem se részeges diákkal, se tanárral, se pedig szellemmel, jah mondjuk, vele nehezen lehetne. A manók egyből hozták a vacsorámat, kérdezgették, hogy miért nem voltam a nagyteremben enni.
- Sokáig voltam Hagridnál - válaszoltam két falat között.

A pincébe menet, szerencseanyánk ismét cserbenhagyott. A lépcsőn tartottam lefelé és egy - nem a házamból való - szőkés barna hajú egyént akartam kikerülni. Nekem jobbra kellett volna tovább mennem, ám valaki izomból nekem jött hátulról. Sikítva kaptam valami fogódzó után, de csak a semmit markoltam. A szőke gyerek rémülten nézte, ahogy neki esem a szemben lévő a korlátnak. A levegő bennem rekedt az ütközéstől. Úgy káromkodtam, mint a kocsis, az oldalam baromira lüktetett, legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól. Sziszegve fújtam ki a levegőt. Remek eltört az egyik bordám lehet, hogy több is. Először nem láttam a támadom arcát, utána meg nem érdekelt, el akartam jutni a gyengélkedőig lehetőleg két lábon. A fazon, mert tuti az volt - csaj nem tud ekkora erőt kifejteni - meg csak állt, biztos részeg, ezen miért lepődöm meg?!
A szőke odarohant hozzám. - Uramisten, jól vagy? - Próbált támogatni, viszont véletlen hozzáért a sérült részhez, erre felmordultam.
- A másik oldalamon nem fáj - vette a lapot.
- Rémes volt, ahogy neki estél a kőkorlátnak.
- Nekem sem egy lányálom elhiheted, most már tudom, állatok járnak ide - fintorogva elballagtunk Madam Ingridhez, ő az iskola gyógyítója.
- Egyébként Raul vagyok. Szabad tudni te ki…? – Nem mondta végig, ám nem is kellett.
- Persze. Arile a becses nevem - fájdalmas vigyort villantottam a srácra. - Hatodéves mardekáros tanuló szolgálatodra, meghajolnék, ha nem lenne eltörve a bordám.
- Biztos el van törve?
- Ahha, iszonyatosan fáj ráadásul hallottam a roppanást.
- Uhh, elég szar lehet. Amúgy én a hollóhátasok táborát szaporítom.

Szent ég, róla beszélt Naomi, ebbe a fiúba van belezúgva. Nah akkor ideje akcióba lépni, ááááúúú vagyis ha Madam összefoltozott, lesz action. Össze kell őket hoznom, de előtte kiderítem, hogy Raulnak tetszik-e Naomi, addig nem csinálok semmit. Közben a fiú a támadómat szapulta.
- Az a srác egy barom állat, nem látott a szemétől?
- Részeg volt - köptem a szavakat.
- Ez akkor sem mentség arra, amit tett. Utána meg gyökeret eresztett, olyan volt, mint egy szobor. Utálom az ilyet, a lányok törékenyek, nem szabadna így bánni velük.
- Rendes tőled Raul, hogy segítesz, aranyos gyerek vagy.
- Ehh persze, aranyos - motyogta letörten. - Pont ez a baj, de nem tudok más lenni, ez vagyok és kész.
- Mi a baj?
- A lányok többségének nem jön be a „jófiús stílus” legyen a srác bármilyen jóképű, így nem hinném, hogy előny lenne. Rossz fiúk annál inkább vonzzák a nőket, sajnos.
- Én ismerek pár olyan csajt, akiknek elegük van már a „rossz fiúkból” - kacsintottam célozgatva. Hm... nem hiszem, hogy most venné a lapod, majd idővel.

Újratöltve

Bocs mindenkitől, újra írom a törit, itt-ott belejavítva. És kicsit hosszabbak lesznek a fejezetek. Még egyszer bocsi. :)